Seattleről a sorozatkedvelőknek általában a Grace Klinika ugrik be, a könnymolyoknak a gyilkos ködről pedig Stephen King remekműve. Azonban most többről van szó, mint fantazmagória, ami tényleg vadregényes és filmbeillő, de elég kellemetlen is.

Szagos reggelre ébredhettek a város lakói szombaton. A ködös hajnal szokványosnak kicsit sem volt nevezhető. A helyiek értetlenül álltak a helyzet előtt, hiszen korábban sosem fordult elő ilyen, A különleges jelenségre hamar felfigyelt a helyi média, és pár nappal később szinte az egész világot bejárták az eseményről készült képek. A fenoménommal foglalkozó írások természetesen a miértre kerestek választ, de leginkább csak a találgatás szintjéig jutottak.

A megszólaltatott helyiek általánosságban három, négy szinonimával tudták jellemezni a köd szagát: kanális, rothadt avar, és bomló hús és meghatározhatatlan orrfacsaró bűz.

A köd mindent beborított, nem kímélve az utcákat, házakat, embereket. Annyira sűrűn lepte el a környéket, hogy két karnyújtásnyi távolságban már nem lehetett látni.

Keletkezésének eredetéről persze számos elképzelés született. A helyiek nagy része a kormány geo-mérnöki kísérleteit sejti a háttérben.

Egy seattlei meteorológus Scott Sistek, a jelenséget azonban teljesen máshonnan eredezteti. A bűz forrását sokkal inkább légköri jelenségnek tulajdonítja. A csatornavízből, elárasztott területekről elpárolgó cseppekből, és egyéb levegőben található kombináció egyvelegéből származhat a szag, amely egyszerűen nem tudott elvegyülni a légkörben, hanem köd formájában leszorult a földre.