Azok, akik meg vannak győződve a szellemek létezéséről számos formában és módszerrel igyekeznek kapcsolatba lépni velük.

Az egyik ilyen lehet a Quija-tábla vagy más néven beszélőtábla esetleg szellemtábla. A tábla 1848-ból, az amerikai Hydesville nevű kisvárosból származik, ahol két testvér, Kate és Margaret Fox, sikeresen kapcsolatba lépett egy halott ügynök szellemével. Rögtön híressé váltak, s elindítottak egyfajta spirituális hullámot, ami bejárta az Egyesült Államokat és Európát is egyaránt. Egyesek ezt tekintik a modernkori spiritualizmus megszületésének.

Sokan úgy vélik, a Quija kapu egy másik világba, és óva intenek a használatától.

A tábla kb. 35-45 cm-es, rajta az angol ABC betűi szerepelnek, kissé ívesen elhelyezkedve, illetve számok 1-10-ig és a „yes”-igen és a „no”-nem szavak, valamint a „good bye” felirat, mint búcsúszó.

A Quijahoz tartozik egy kis mozgató eszköz, egy falapocska, a „planchette”, mely a szellemektől érkező válasz esetén kezünkkel együtt megmozdul. Ha felteszünk egy kérdést a táblán található betűkből és számokból a planchette mozgása során kirajzolódik a felelet. Eldöntendő kérdés esetén a tábla igennel vagy nemmel válaszol, de előfordulhat az is, hogy a szellem nem ad választ, ilyenkor, csak a búcsúszó rajzolódik ki.

Egyesek úgy gondolják, hogy a kérdésre a válaszok a tudatalattiból jönnek, vagy több személy esetén esetleg a másik irányítja a megfelelő válaszra a planchettet. A szeánszhoz ajánlott előkészíteni papírt, tollat, a válaszok rögzítéséhez.

Azonban, mint minden túlvilági, szellemidéző módszer esetén, ezzel is vigyázni kell. A szellemidézés ugyanis veszélyes.

Előfordult már számos esetben, hogy valaki öngyilkos lett, mert megőrült a szellemek vélt vagy valós társaságától, mások elájultak, de olyan is előfordult, hogy valaki olyannyira önkívületi állapotba került, hogy kómába esett. Éppen ezért, azok, akik nem elég bátrak, hogy otthon próbáljanak választ kapni a kérdéseikre, médiumokhoz fordulnak.