Jump to content

Az elátkozott szék, ami áldozatit szedte

2015. 03. 23. 16:00

1702-ben Angliában, halálra ítéltek egy férfit apósának meggyilkolásáért, aki bosszúból megátkozta azt a széket, melyen az utolsó vacsoráját fogyasztotta kivégzése előtt. Onnantól kezdve, ki ráült, halálfia volt.

„Aki innentől kezdve bele mer ülni ebbe a székbe, pusztuljon halálnak halálával”- mondta Thomas Busby s elhagyta a kedvenc kocsmáját, ahol elfogyasztotta utolsó vacsoráját.

A szék ezután évszázadokig Thirsk város kocsmájában várta mit sem sejtő áldozatait.

Először a II. Világháború idején figyeltek fel a mágikus székre. A közeli bázisokon állomásozó katonák előszeretettel látogatták a kis kocsmát, s feltűnt, nekik, hogy azok a társaik, akik a székben ültek, többé sosem tértek vissza az ütközetekből.

A következő tragédia 1967-ben történt, amikor a Brit légierő egyik pilótája ült a rejtélyes székbe, majd néhány nappal később repülés közben egy fának csapódott. Az átok legendája szájról-szájra terjedt, ez után döntött úgy egy angol kőműves, hogy bebizonyítja, hogy ez az egész história, csak egy mende-monda. Bátran beleült a székbe, ám napokkal utána munka közben belezuhant egy mély gödörbe és szörnyet halt.

Szintén szerencsétlenség történt a kocsma egyik takarítónőjével, aki véletlenül esett bele a székbe, miután felmosás közben megcsúszott. Hónapokkal később agytumorban életét vesztette. Ezeken a rejtélyes, és talán nem véletlen halálozásokon kívül, még jó néhány eset végződött tragikusan.

A kocsma akkori tulajdonosa úgy döntött végleg száműzi az átkozott bútordarabot. Mielőtt megszabadult volna tőle, levitte a pincébe, azonban a szék itt is újabb áldozatot szedett egy kifutófiú személyében, aki mit sem sejtve megpihent a székben, s még aznap autóbalesetet szenvedett.

A tulaj végérvényesen 1972-ben vált meg a gyilkos bútordarabtól. Egy helyi múzeumnak adományozta, ahol olyan magasra szögelték, hogy még véletlenül se tudjon senki beleülni.


További érdekességekért, bátran keresse fel a Biokalauz Facebook oldalát!
(A kép forrása:https://nduffel.files.wordpress.com)