A történet az 1923-as évekig nyúlik vissza, amikor is Bobbie családja vakációzni indult. Az akkor két éves Scotch Collie/English Shepherd keverék kutyus is velük tartott, de az út során tisztázatlan körülmények között eltűnt a gazdái mellől.

Hosszas, és fárasztó keresés vette kezdetét, de mindhiába. Bobbiet nem találták meg. A család összetört szívvel tért haza Oregonba a szeretett négylábú nélkül. Hat hónappal később, azonban csoda történt, ugyanis a csont és bőr Bobbie ott állt az ajtóban.

A kutya Silvertontól – ahol feltételezhetően eltűnt - egészen Oregonig 4 015 km tett meg, gyalog. Ahhoz, hogy hazaérjen naponta 23 km haladt. Útja során átvágott egy sivatagon, majd egy völgy keresztezte útját, mire pedig elért útja feléhez beköszöntött a tél, így hóban-fagyban tette meg a hegyen átvezető utat. De végül hazatért. Később lehetséges útvonalát rekonstruálták.

Bobbie hazaérkezése után az újságok címlapján díszelgett, sőt megpróbáltatásáról egy némafilm is készült, 1924-ben The Call of the West címmel. A kutya a hűség mintaképe lett, és hazatértének napját ünnepelni szokták. Bobbie azonban a nagy utazás után 4 évvel meghalt. Halála után becsületmedállal tüntették ki.