A nárcisztikus személyiség mindenkiben ott lakozik. Egészséges mennyiségének köszönhetően tudjuk meghatározni saját igényeinket, és kiegyensúlyozottságunkat a kapcsolatokban. Fontos azonban érzékelni azt a bizonyos határt.
A nárcisztikus ember imádja önmagát, és saját személyiségének kinyilatkoztatását mindenki fölé helyezi. Látszólag, magabiztos, jó az önértékelése, de szerfelett arrogáns és öntelt. De a látszat ellenére, valós személyisége a felsoroltak ellentéte. Az egész egyfajta védekező mechanizmus része. A nárcisztikus ember mindig máshoz hasonlítja magát, és nem elégszik meg a jóval, neki a legjobbnak kell lenni. Ha ez mégsem sikerül, akkor a környezetet okolja, aki nem érti meg az ő felsőbbrendű gondolatait, az túl buta. Ehhez a személyiséghez gyakran társul az exhibicionizmus is. A figyelem, hírnév, eszközeivel próbálja meg a lelki szükségleteinek kielégítetlenségét elérni. Gyakori munkapálya például színészet, tanítás, vezetés, és a média, ahol abszolút központi személyiséggé válhat.Ez egyfajta védekező mechanizmus része. A viselkedés hátterében lényegében az önismeret, vagy az önelfogadás hiánya állhat, mert a saját rossz önkép felállításából fakadó sérelmeket a külvilágra hárítja.
A definíció történelmi hátterében a görög Narcissus legendája áll, aki beleszeretett saját tükörképébe. Találó elnevezés.
(A kép forrása: http://fc01.deviantart.net/fs70/f/2010/115/b/4/Narcissus_by_Biffno.jpg)
