Tény, hogy az öngyilkossági ráta, depresszióra és pánikbetegségre való hajlam kishazánkban elég magas. Az is tény, hogy vannak olyan élethelyzetek, és problémák, amiket nehéz megoldani, vagy épp túllépni rajta, de nem egyszerűbb úgy, ha a legnagyobb rosszban is igyekszünk meglátni a jót?

Erre persze, vállat vonva lehet azt reagálni, hogy van olyan helyzet, amiben nincs egy csepp pozitívum se, és ez van, hogy igaz. De muszáj meglátni mindenben egy aprócska jót, mert úgy könnyebb megbirkózni a problémával.

A pozitív gondolkodás elhatározás kérdése. Ha igazán elhatárolódik a negatív gondolatoktól egyszerűbbé teheti a mindennapjait. Csak egy hétre próbálja ki, és meg fog lepődni. A negatív ember mindenben a rosszat látja, alig tud bárminek örülni, mert szinte azt várja, mikor történik valami számára előnytelen. Állandóan a saját problémáin kattog és egyre mélyebbre és mélyebbre „temeti” magát. Reménytelennek, megváltozhatatlannak tartja az életét, és irigykedve tekint másokra, még ha azt magának sem vallja be. A pesszimistáknak is titulált negatívok, igyekeznek a mély önsajnálat tengerébe fulladni, DE ha azt a sok energiát, amit a szomorkodásra, depressziózásra és pesszimista gondolatspirálok felfűzésére pazarolnak, azt inkább a szemléletváltásra használhatnák.

Ha egy kicsit is külső szemlélődőjévé válunk a saját gondjainknak, rájöhetünk, hogy mit kellene máshogy tenni, és min kell változtatni. Ezt követi az, hogy tenni kell, mert a tervezgetés nem elég a helyzet megváltoztatására. Tettek és kitartás nélkül nem megy sokra az ember. A kitartáshoz pedig remény kell, a reményt a pozitív hozzáállás táplálja, így be kell látni, meg kell tanulni pozitívan szemlélődni.