A kézfogás egyrészről a bizalom és szíveslátás jele. Hogy ki nyújt először kezet az státusztól, kortól és nemtől is függ. Amikor először találkozunk valakivel, az illető az első kézfogással öntudatlanul a fensőbbség, alázat, egyensúly attitűd valamelyikét adja tudtunkra.

A felsőbbrendű kézfogás esetén a domináns fél tenyere néz felfelé. Persze ezt nem úgy kell érteni, hogy teljesen, de a partnerhez képest fölül van, ezzel jelezvén irányítói szándékát.
A behódoló kézfogás, az imént említett ellentéte. A tenyér lefelé néz. Ám, ezt a fajta kézfogási stílust, több behódoló gesztusnak, elfogadó jelzésnek is követnie kell, mert nem biztos, hogy valaki szándékosan fog így kezet. Befolyásolhatja az erősségét ízületi fájdalom, vagy foglalkozásából eredendően óvja a kezét – sebész, festőművész - .
Az egyenrangú kézfogás a legideálisabb. Mindkét kéz függőleges marad, ez jóval pozitívabb érzetet kelt a felekben, mert egyik sem akarja átvenni az irányító szerepet a másik felett. A jó kézfogás trükkje abban rejlik, hogy figyelni kell arra, hogy mindkét fél keze függőleges maradjon, ezzel elkerülvén, az alá –fölé rendeltség viszonyt. Illetve, ugyanakkora erővel szorítsuk meg a partner kezét, mint amekkorával ő a miénket. Ez fontos, hiszen a kézösszeroppantós parolázásnál rosszabb bemutatkozás aligha van.
Törekedjünk arra, hogy a kézfogásunk mindig barátságos és meleg legyen, hiszen ez az üdvözlés, megállapodás, elköszönés eszköze.

Holnap a legelőnytelenebb 8 kézfogási típusról olvashatnak.