Jump to content

Korunk hibája a perfekcionizmus volna?

2015. 03. 10. 19:00

Tökéletes ember, tökéletes házzal, tökéletes családdal és barátokkal, magas beosztással, rengeteg pénzzel. Ez az amerikai álom. De miért lett ez egyben a mértékadó, s miért áldozzuk fel idegrendszerünket a tökéletességre való törekvés oltárán?

Ki ne szeretne állandóan sikeres lenni, lubickolni az elismerés és dicséretek özönében? Valószínűleg kevés olyan embert jelentkezne, aki nem. Nem szégyen ez, hiszen az ember alapvetően akkor érzi jól magát, ha elismerik, alkothat és kibontakoztathatja önmagát, sőt. Ám van ennek az elismerés hajhászatnak egy kóros változata, a perfekcioniumus. Vajon Ön is a tökéletes után lohol állandóan?

A perfekcionista nem realisztikusan szemléli saját képességének határait, olyan elvárásokat támaszt maga, és mások elé, melyek teljesítése alig vagy nagyon nehezen kivitelezhető. Nem csak a munkahelyi feladatokkal rettentően kritikus és görcsösen maximalista, hanem a kinézetét, otthonát, személyiségét, az egész életét illetően. Ez a tökéletességre való hajlam tanult, és valamilyen traumás esemény kompenzálása eredményezi. De vajon tényleg probléma az, ha az ember erőn felül maximálisan igyekszik teljesíteni, már kisgyermek korától fogva?

Egy bizonyos szintig nem. A feladatok elvégzéséhez, a tanulmányokban elengedhetetlen az, hogy az ember a legmagasabbnál még egyel, magasabb szintet tekintse mérvadónak. Ugyanakkor a megszállott lelkiismeretesség, és az apró hibákra való durva, öndegradáló reakció nem vezet jó irányba, sőt kifejezetten gátolja az embert a feladatainak teljesítésében.

A tökéletességre való törekvés nem baj, sőt minden emberben ott kellene, hogy legyen az igény a maximális, hibátlan munkára. Azonban nem szabad elvetni a sulykot. Mindenki tévedhet, hiszen a legnagyobb elmék figyelmét, is olykor elkerülheti egy apróság. A hiba nem a személyiség reflektációja, csupán pillanatnyi állapot, mely azt mutatja, hogy az ember nem otthon ül a babérjain, hanem cselekszik, és próbálja learatni azokat.

Ne ítélje el azt, aki a maximumot akarja kihozni mindenből, mert valamilyen szinten az lenne a normális, ám figyelmeztesse, hogy ne essen át a ló másik oldalára, mert a megszállottság ellentétes hatást vált ki. Nem a Született Feleségekben idillikusan ábrázolt, Lilaakác közt kell kitűzni életcélnak, hiszen még a valóságban sincs olyan.


További érdekességekért, bátran keresse fel a Biokalauz Facebook oldalát!
(A kép forrása:http://cdn2.hubspot.net/)