Jump to content

A depresszió miatt a fájdalomküszöm is alacsonyabb

2020. 05. 11. 17:05

Röviden és tömören, a depressziósnak jobban fáj minden. Ez a lehangolt állapot számlájára írható, ami az agy működésében és a fájdalomészlelésben is változásokat okoz. Hosszú távon pedig teljesen átalakul a depresszív állapotú ember fájdalomhoz való viszonya. De vajon, visszafordíthatatlan az agyi változás?

A krónikus fájdalom és a depresszió gyakran kéz a kézben jár együtt. Mivel a lehangoltsággal, negatív jövő és énképpel párosuló állapot sokszor pszichoszomatikus tüneteket produkál, nem meglepő, hogy a fájdalom hamar állandósul, a testi tünetek felbukkanása után.

A lehangolt agy és a megnövekedett fájdalom kapcsolata

A testet érintő nyomások, szorító érzések, fizikai szimptómák fájdalmasak, ez nem kérdéses, viszont a depresszív állapot fokozza a fájdalom intenzitását, ami az agyban végbemenő változások miatt lehetséges. A Kaliforniai Egyetem arra kereste a választ, hogy hogyan lehetséges ez.

A kutatás során kiderült, hogy a depresszióban szenvedő emberek mintegy háromnegyede számolt be krónikus, állandóan jelen lévő fájdalomról, és a krónikus fájdalom szindrómában szenvedő emberek majdnem fele mutatott depressziós tüneteket. Egyik betegség hamar kiválthatja a másikat is, ha időben nincs kezelve a helyzet, ugyanis mindkettő egyidejű felbukkanása, nehezíti a gyógyulást.

A vizsgálódásokhoz az egyetem szakemberei 15 depresszióban szenvedő huszonéves fiatalt illetve 15 hasonló korú egészséges alanyt vontak be. A 30 főből álló csoportot kérdőíves vizsgálatnak és amely mágneses rezonancia vizsgálatnak (fMRI) vetették alá. Az fMRI során a résztvevők karját fájdalommal járó hőhatásnak tették ki, miközben a fájdalom mértékére adott agyi válaszreakciókat figyelték meg.

A kontrollcsoport esetében, akiket az egészséges mentális állapotú résztvevők alkottak, a fájdalomérzékelés nem mutatott lényeges differenciát a szokásoshoz képest, ellenben a depresszióval diagnosztizáltaknál. A depresszióban szenvedők bizonyos agyi területei (köztük a jobb amygdala) jóval erősebb aktivitást mutattak a várható fájdalom előtt. Emellett bizonyos területek aktivitása csökkent, ami szintén növelhette a fájdalomérzetet.

A megnövekedett fájdalomérzet, és a fájdalom érzet előtti intenzív agyi reakciók annak tudhatók be, hogy minél jobban tart valaki a fájdalomtól, és minél kiszolgáltatottabbnak, elesettebbnek érzi magát, annál intenzívebben fog reagálni az amygdala a fájdalomérzet tényleges érzékelése előtt. A kutatás a krónikus fájdalomérzet és a depresszió kapcsolatának megértését is segítheti, ugyanis az már kiderült, hogy a depressziós agy, intenzívebben reagál mindennemű fájdalomra.

 

(Forrás: biokalauz.co.hu | Kép: pixabay.com)