Mint már általános iskolában megtanultuk, az ózonpajzs feladata, hogy megvédje a Földet a káros UV-B-sugárzástól. A sugárzás elnyelő hatás fontos szerepet játszik az éghajlat kialakulásában.
Az ózonpajzs vékonyodásáról először 1990-ben készültek feljegyzések. Az ózon pusztulása addig fajult, míg az Antarktisz fölött egy lyuk keletkezett. Ezt követően ózon Európa jó része fölött is megritkult, az ’96-os évekre Anglia fölött 47%-kal csökkent.
A pajzs pusztulása, vékonyodása globális változások sorozatát váltja ki. Első sorban a tápláléklánc felborulásához, vezet. Ennek következtében, már most az óceánokban élő állatvilág szerkezete átalakult. A sérült ózonon könnyebben átjut a sugárzás, ami nem csak az élőlényekre veszélyes, de a hőmérsékletet is befolyásolja, ami így lassan, de fokozatosan növekszik, megolvasztva a sarki jégsapkákat -ami megemeli a tengerszint magasságát -, és az éghajlati öveket lecsúsztatja.
Az ózonpajzsot elsősorban a CFC gázok pusztítják, amelyek naponta használt szerek a kozmetikai iparban. Emellett káros hatást fejt ki, az autó kipufogógáza, és a nehézipari termelés következtében a levegőbe került égési, illetve melléktermékek. A totális katasztrófát azonban időben megelőzték. Az 1987-es megegyezés szerint minden ország betiltotta az ózongyilkos vegyületek alkalmazását. Ám az addig levegőbe került mennyiség, szépen lassan tovább falta az ózonpajzsot. 27 év kellett ahhoz, hogy az ózontartalom mindösszesen 4%-ot emelkedjen. Összességében kijelenthetjük, hogy az ózonpajzs regenerálódik, de a példa is szemlélteti, hogy rettentően lassan.
(A kép forrása: http://kakukbalint.8x.hu/)
