A fájdalom, az öröm és a csoporthoz való tartozás évezredek óta összefonódott. Gondoljunk csak a beavatási szertartásokra, ami az adott szubkultúrához való tartozás feltétele. Ám, hogy lehet az, hogy a boldogság feltételezi a fájdalmas és viszont?
Az ember egyszerűen, és bizonyítottan jobban jutalmazza magát az után, ha fájdalom éri. Több kutatás foglalkozott a dologgal, és mindegyik eredménye azt részletezte, hogy minél magasabb fájdalom éri az ember szervezetét, annál jobban élvezi a kapott jutalmat, legyen az bármennyire hétköznapi. A témával kapcsolatban, egy 55.000 főt bevonó kísérlet is készült, amely szintén ezt kívánta bizonyítani, sikeresen.
A fájdalom egyrészt, redukálja egy kis ideig az ember ingerküszöbét, így a legapróbb/átlagos ízű dolgokat is ezerszeresen érzékeli és értékeli, illetve elnyomja az agyban álladóan csapongó gondolatokat. Szinte visszaránt a földre. Elég csak arra gondolni, ha belerúgunk véletlenül az ágyba. Bármin is agyaltunk előtte, a gondolat szinte tovaszáll és helyette marad a fájdalom, ami ugyan elmúlik, de mégis a korábbi „ködös” állapotból kizökkent, és koncentrálttá tesz.
További érdekességekért, bátran keresse fel a Biokalauz Facebook oldalát!
(A kép forrása:http://www.lovethispic.com/)